Rovarfogó vízi (submers), vagy lápszéli emers,
illetve teljesen szárazon élõ lágyszárú
növények. Virágalkatuk alapján közel állnak
a tátogatókhoz, amit a kétajkú sarkantyús
virág is bizonyít. Termésük tok. Mintegy 300 fajuk
közül akváriumban csak az Utricularia nemzetség néhány
faját gondozzák. A rencék gyökér nélkül
a víz színe alatt lebegõ növények. Finoman
tollas levelükön apró (1-4 mm nagyságú) hólyagok
vannak. Ezekbe az élõ kis csapdákba bejutott planktonrákocskákat
(Daphnia, Cyclops stb.) és más apró víziállatkákat
megemésztik. Egyesével vagy kis fürtökben álló
viráguk a vízbõl hosszan kiemelkedõ száron
nyílik. Melegebb vízben levélzete megnyúlik és
megritkul. Mint állatemésztõ növények igen
érdekesek, de a szaporítómedencébõl mellõzzük
õket.
Utricularia minor LINNÉ - kis rence. Európában és
Észak-Afrikában fordul elõ. Gyökér nélküli
úszó szárán villásan osztott levelei kerekdeden
rendezõdnek, átmérõjük 18-20 mm. Egy-egy levélen
1 -7, meglehetõsen erõteljes, 2 mm-es hólyagocska ül.
Virágai citromsárgák. Szobahõmérsékleten
tartható, igénytelen akváriumi növény. Szétdarabolt
száráról és az õsszel fejlõdõ,
5 mm-nyi gömbölyded téli rügyeirõl szaporítható.
A szaporítómedencébõl mellõzzük, mert
hólyagocskáiban a szétúszó apró halivadék
áldozatul eshet.
Utricularia vulgaris LINNÉ - közönséges rence. Nagy rencének is nevezik Egész Európában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Nálunk állóvizekben és rizsföldeken alkot tömeges lebegõhínárt. Szára eléri a 2 métert. Levelei többszörösen osztottak, a mellékágak további számos szegélyszálacskára ágaznak szét. Levelenként 10-20 hólyagocskát növeszt, amelyek 4,5 mm hosszúra és 3,5 mm szélesre is megnõnek. Szép aranysárga virágainak sarkantyúja jóval hosszabb a szélességénél. Egy-egy virág 1 -2 cm hosszú. Hidegvízi növény; télen tönkremegy, de elõbb 18 mm hosszú, ovális téli rügyeket fejleszt. Ezeket kis üvegedényben vízborítással átteleltetjük, s belõlük tavasszal szép, üde tövek hajtanak. Lágy és enyhén savanyú vizet igényel. Hólyagcsapdáiban a 2-4 mm hosszú halivadék áldozatul esik, ezért csak nagyobb halak akváriumában tartható. A rencék érdekes zsákmányfogásának megfigyelésére, illetve demonstrálására tegyük a növényt berendezetten kis öntöttüvegû akváriumba (akkumulátor-, vagy preparátumüvegbe) és dobjunk a vízbe néhány Daphniát. Az edényt úgy állítsuk, hogy a növényt átesõ fényben kézi nagyítóval szemlélhessük.
Droseraceae - harmatfûfélék
A Sarraceniales rendbe tartozó lágyszárú rovarevõ
lápnövényeknek mintegy 90 faja van. Jellegzetes képviselõik
a hazai tõzeglápokon ritka harmatfû (Drosera rotundifolia)
és a botanikus kertek üvegházaiban látható,
észak-amerikai eredetû vénusz légycsapója
(Dionaea muscipula). Akvarisztikai szempontból alkalmilag egyetlen fajuk,
az úszó hínáros ritka Aldrovanda vesiculosa jöhet
számításba, amely a rencékkel szemben nem hólyagszerû
zsákcsapdáival, hanem speciális levélkéinek
összecsukásával tartja fogva áldozatát.
Aldrovanda vesiculosa LINNÉ - Aldrovandi fû. Az egész Földön
igen ritka úszóhínár. Az Aldrovandi fû hazánkban
azelõtt a tiszai mocsarakban élt; ma csak a Somogy megyei. Baláta-tavi
elõfordulási helyét ismerjük, ahol még elég
nagy számban található. A rencénél rövidebb,
zömökebb, gyökér nélküli vízinövény;
örvösen álló, sertékben végzõdõ
levele van. Egyes levélserték hólyagszerûen kiszélesednek,
de ezek nem nyitott zsákocskák, mint a rence hólyagocskái,
hanem két szétnyílt tojásdad levélfélébõl
állnak, amelyek a róluk elõrenyúló szõrök
érintésekor összecsukódnak, maguk közé
zárják az apró zsákmányt (planktonrákocska,
apró rovar, zsenge halivadék), azt a mirigy szõrök
váladékával megölik, feloldják és felszívják.
Akváriumban szobahõmérsékleten (18 - 20 C°),
lágy és enyhén savanyú vízben tartható.
Kedveli a fényt, de erõs napfényben könnyen elalgásodik.
Õsszel levélzete elhal, de át-telelõ rügyeivel
átmenthetõ a következõ évre. Szaporítómedencékbõl
természetesen mellõzzük.