Rovarfogó vízi (submers), vagy lápszéli emers, illetve teljesen szárazon élõ lágyszárú növények. Virágalkatuk alapján közel állnak a tátogatókhoz, amit a kétajkú sarkantyús virág is bizonyít. Termésük tok. Mintegy 300 fajuk közül akváriumban csak az Utricularia nemzetség néhány faját gondozzák. A rencék gyökér nélkül a víz színe alatt lebegõ növények. Finoman tollas levelükön apró (1-4 mm nagyságú) hólyagok vannak. Ezekbe az élõ kis csapdákba bejutott planktonrákocskákat (Daphnia, Cyclops stb.) és más apró víziállatkákat megemésztik. Egyesével vagy kis fürtökben álló viráguk a vízbõl hosszan kiemelkedõ száron nyílik. Melegebb vízben levélzete megnyúlik és megritkul. Mint állatemésztõ növények igen érdekesek, de a szaporítómedencébõl mellõzzük õket.
Utricularia minor LINNÉ - kis rence. Európában és Észak-Afrikában fordul elõ. Gyökér nélküli úszó szárán villásan osztott levelei kerekdeden rendezõdnek, átmérõjük 18-20 mm. Egy-egy levélen 1 -7, meglehetõsen erõteljes, 2 mm-es hólyagocska ül. Virágai citromsárgák. Szobahõmérsékleten tartható, igénytelen akváriumi növény. Szétdarabolt száráról és az õsszel fejlõdõ, 5 mm-nyi gömbölyded téli rügyeirõl szaporítható. A szaporítómedencébõl mellõzzük, mert hólyagocskáiban a szétúszó apró halivadék áldozatul eshet.

Utricularia vulgaris LINNÉ - közönséges rence. Nagy rencének is nevezik Egész Európában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Nálunk állóvizekben és rizsföldeken alkot tömeges lebegõhínárt. Szára eléri a 2 métert. Levelei többszörösen osztottak, a mellékágak további számos szegélyszálacskára ágaznak szét. Levelenként 10-20 hólyagocskát növeszt, amelyek 4,5 mm hosszúra és 3,5 mm szélesre is megnõnek. Szép aranysárga virágainak sarkantyúja jóval hosszabb a szélességénél. Egy-egy virág 1 -2 cm hosszú. Hidegvízi növény; télen tönkremegy, de elõbb 18 mm hosszú, ovális téli rügyeket fejleszt. Ezeket kis üvegedényben vízborítással átteleltetjük, s belõlük tavasszal szép, üde tövek hajtanak. Lágy és enyhén savanyú vizet igényel. Hólyagcsapdáiban a 2-4 mm hosszú halivadék áldozatul esik, ezért csak nagyobb halak akváriumában tartható. A rencék érdekes zsákmányfogásának megfigyelésére, illetve demonstrálására tegyük a növényt berendezetten kis öntöttüvegû akváriumba (akkumulátor-, vagy preparátumüvegbe) és dobjunk a vízbe néhány Daphniát. Az edényt úgy állítsuk, hogy a növényt átesõ fényben kézi nagyítóval szemlélhessük.

Droseraceae - harmatfûfélék
A Sarraceniales rendbe tartozó lágyszárú rovarevõ lápnövényeknek mintegy 90 faja van. Jellegzetes képviselõik a hazai tõzeglápokon ritka harmatfû (Drosera rotundifolia) és a botanikus kertek üvegházaiban látható, észak-amerikai eredetû vénusz légycsapója (Dionaea muscipula). Akvarisztikai szempontból alkalmilag egyetlen fajuk, az úszó hínáros ritka Aldrovanda vesiculosa jöhet számításba, amely a rencékkel szemben nem hólyagszerû zsákcsapdáival, hanem speciális levélkéinek összecsukásával tartja fogva áldozatát.
Aldrovanda vesiculosa LINNÉ - Aldrovandi fû. Az egész Földön igen ritka úszóhínár. Az Aldrovandi fû hazánkban azelõtt a tiszai mocsarakban élt; ma csak a Somogy megyei. Baláta-tavi elõfordulási helyét ismerjük, ahol még elég nagy számban található. A rencénél rövidebb, zömökebb, gyökér nélküli vízinövény; örvösen álló, sertékben végzõdõ levele van. Egyes levélserték hólyagszerûen kiszélesednek, de ezek nem nyitott zsákocskák, mint a rence hólyagocskái, hanem két szétnyílt tojásdad levélfélébõl állnak, amelyek a róluk elõrenyúló szõrök érintésekor összecsukódnak, maguk közé zárják az apró zsákmányt (planktonrákocska, apró rovar, zsenge halivadék), azt a mirigy szõrök váladékával megölik, feloldják és felszívják. Akváriumban szobahõmérsékleten (18 - 20 C°), lágy és enyhén savanyú vízben tartható. Kedveli a fényt, de erõs napfényben könnyen elalgásodik. Õsszel levélzete elhal, de át-telelõ rügyeivel átmenthetõ a következõ évre. Szaporítómedencékbõl természetesen mellõzzük.