Nem utolsósorban azért is jó lenne ez, mert akkor az afrikai élõhelyek zavartsága is csökkenne, hiszen ott sem korlátlanok a készletek. Fő exportőr Madagaszkár évi 20 tonnával. Itt főleg a Drosera madagascariensis faj gyûjtése folyik. A begyûjtött növények 80-90 %-a virágos állapotban van, hiszen ekkor a legmagasabb a hatóanyag tartalom. 1 kg friss gyógynövényhez 5000-10000 példányt kell felszedni.  A szigeten sokan foglalkoznak a növény gyûjtésével, de egyáltalán nincs benne tervszerûség. Ez utóbb oda fog vezetni, hogy a növény szinte teljesen el fog tûnni Madagaszkárról. Követendõ példa Finnország, ahol tervszerûen gyûjtik ezeket a növényeket, gyûjtés után évekig hagyják regenerálódni az állományt és természetesen mértékkel gyûjtik õket. Korábban, amikor még szabadon lehetett felszedni a droserát Európa szerte, érdekes helyzet állt fenn. Mivel legtöbbször iskolás gyerekekkel gyűjtették be a növényeket, õk nem csak a kereklevelût szedték össze, hanem a köztes-, és a hosszúlevelût is. Tehát néhány százalékban azért a másik két európai droserafaj is begyûjtésre került és gyógynövényként felhasználták.

Saját tapasztalataink a termesztésérõl: 1995 táján kerültem először kapcsolatba a növénnyel. Első ízben egy kis növényt kaptam, mellette volt néhány élő tőzegmoha. Rendkívül nagy becsben tartottam, kinn neveltem egy kis akváriumban az udvaron félárnyékban. Észrevettem, hogy az egyik levéllemez megsérült és rajta idővel kis gombostűfejnyi növényke indult fejlõdésnek. Ezt elkülönítettem. Majd jött a tél, én a lakásban teleltettem, ahol pedig nem nagyon szabad. A felnőtt növény tavaszra elpusztult, de a kicsi megmaradt, megalapozva az itthoni állományt. Következő évben újból kaptam pár növényt meg mellé tőzegmohát. Ezeket összeültettem és levéldugványokkal szaporítani kezdtem. Később, mivel csíraképes magokat is hozott, elkezdtem magról vetni.